„A most megujitott szerződés tehát egy szerencsés messzehordó ágyu, a mely száz mérföldről belelőtt ezekbe a kisded játékaiba az antantos diplomatáknak és minden országban szaladgáló eszközeiknek.” A Budapesti Hírlap 1918. május 14. száma már a címlapon számolt be a spai egyezményről. Krónikánk erről közöl néhány írást.

Megujitott szövetség Németországgal.

Budapest, máj. 13.

A német főhadiszállásról jelentik, hogy Vilmos császár és Károly király, főbb tanácsosaik részvételével ott együtt megujitották szövetségünket Németországgal s meg is állapitották Európa uj helyzetéhez alkalmazott irányelveit. Kétségtelen, ez egyelőre csak elvi szövetségkötés. A részletek megállapitása az államférfiak további nagyobb munkája lesz.

Hogy egy ilyen óriás háborunak együtt való megvivása, tapasztalatai, kitanult szükségei és parancsoló érdekei becsületes szövetségesek közt a szövetség megújitására visznek, az mindenki előtt tiszta és világos. Látnunk kellett azt, hogy Európának a nyugati szövetségesek táborába terelt egész perifériájával és a fönmaradt apró semlegesek lelketlen megrendszabályozásával szemben nekünk Németország szövetsége nélkül pusztulnunk, Németországnak pedig a miénk nélkül összetörnie kellett volna. Ez a megismerés minden józan lélekre rákényszeriti azt a gondolatot, hogy ennek a szövetségnek hosszan, nagyon hosszan tul kell élnie magát a háborut és a békekötést is. Ez természetes következménye Európa, sőt a világ helyzetének. Csak idő kérdése volt tehát, hogy ez a mindenekben élő gondolat mikor válik valósággá.

Hogy a fejedelmek a jelen pillanatot választották arra, hogy a szövetséget forma szerint is megkössék és közhirré tegyék, annak tehát inkább erkölcsi, mint egyéb okai lehetnek. Tudjuk, hogy az antant politikusai sokféleképpen próbálták meglazitani a középeurópai szövetség kötelékeit. Egész hadjárat indult meg abból a célból, hogy Ausztriát és Magyarországot eltántoritsák Németországtól és a mostani ugynevezett német békeoffenziva hiresztelése is hasonló célokat szolgál. Hiszen a mi parlamentünkben is az interpellációk (…) hátterében is hasonló törekvések árnyéka vetődik ránk.

A most megujitott szerződés tehát egy szerencsés messzehordó ágyu, a mely száz mérföldről belelőtt ezekbe a kisded játékaiba az antantos diplomatáknak és minden országban szaladgáló eszközeiknek. Egy nagy fejedelmi tüntetés ez, a mely megfelel minden titkos reményre, minden titkos makinációra. Egy nagy fejedelmi tüntetés éppen most, a mikor ellenségeink legszorongatottabb napjaikat élik; a mikor közönségük kezdi a hitét és türelmét vesziteni; a mikor recseg a szinpad Clemenceau és Lloyd George alatt egyaránt és a mikor dobogó szivvel figyelnek mindenek a nyugati harctér végzetes fejlemé­nyeire. Egy nagyszabásu tüntetés ez, a mely mindenkinek a fülébe dörgi: lasciate ogni speranza! A ki abban bizott, hogy mi nem tartunk ki a végsőig egymás mellett, mondjon le minden reményről.

Ránk nézve természetesen az a fontos, hogy mi lesz az uj szövetségben, vagyis hogy alkalmazkodnak a szövetség föltételei a megváltozott viszonyokhoz. Védelmi szövetség lesz persze ez is. De ránk nézve azzal, hogy leggonoszabb ellenségünk, az orosz harmadrendü és nem aktiv hatalommá sülyedt és hogy déli szomszédaink sorsát mi intézzük el érdekeink szerint, a szövetségnek nem annyira katonai, mint inkább gazdasági, kulturai és politikai jelentősege lép előtérbe. E tekintetben pedig bizonyos megnyugvással és reménnyel jegyezzük föl egy előkelő német lap legujabb számának egy nyilatkozatát, mely azt mondja a bukaresti békéről szóló cikkében: tekintve a népviszonyokat a habsburgi monarkia egyik felében, Magyarország a kettős monarkiának Németországgal való szövetségében mind jobban-jobban e szövetség legerősebb pillérének bizonyult, és ugyszólván a köteles hála egy neme volt (melyet szerencsére a német diplomácia nem is ismert félre), hátsó gondolat nélkül pártjára állanunk a magyar követeléseknek. A magyar határ mindenképpen lehetetlen volt Oláhországgal szemben. Ezt már Németország érdekében is meg kellett javitani, mert Magyarország határvédelme egyszersmind Németországnak is határvédelme. Az uj szerződésbe nyilván e mondat szellemének kell bevonulnia s ily értelemben is üdvö zöljük a munkát, melyet a királyok a német főhadiszálláson inditottak meg szerencsésen.

További részletek következnek a lapszám 2. oldalán:

Félhivalalos jelentés az elvi megegyezésről.

Károly király látogatásáról Vilmos császárnál a főhadiszálláson a következő félhivatalos közlést adták ki:

Ő császári és apostoli királyi felsége május 12-ikén látogatást tett ő felségénél a német császárnál a főhadiszálláson. Károly császár és király ő felsége kiséretében a személyes kiséreten kivül Burián gróf közös külügyminiszter, Arz báró, a vezérkar főnöke és Hohenlohe herceg berlini magyar és osztrák nagykövet voltak. Német részről a tanácskozáson résztvett: a birodalmi kancellár, Hindenburg vezértábornagy és Ludendorff tábornok, Kühlmann dr. államtitkár és Wedel gróf bécsi német nagykövet.

A szövetségesek és tanácsadóik között szives eszmecsere és beható tanácskozás volt valamennyi alapvető politikai és gazdasági kérdésről, a melyek a két monarkia jelenlegi és jövendő viszonyát érintik. A tanácskozások az említett kérdésekben való teljes egyetértést eredményezték, valamint az elhatározást a fönnálló szövetség kiépitésére és mélyebbé tételére. A tervbe vett szerződéses megállapodások irányvonalaira nézve az elvi megegyezés már megtörtént. A tanácskozások folyamán örvendetesen szembetünővé vált, hogy az immár védekező há­boruban is olyan dicsően bevált sok évi szoros szövetséget Magyarország és Ausztria és a német birodalom között mindkét fél mily nagyra értékeli.

Bécsi információ.

Bécs, máj. 13.

(A Budapesti Hirlap tudósitójának telefonjelentése.)

A kettős monarkia és Németország között megujitott szövetségi szerződésre vonatkozóan illetékes diplomáciai helyen igy informáltak:

A világháboru tanulságai a középeurópai szövetségi viszony intenzivebbé tételének szükségszerüségét kellőképpen kidomboritották. A kettős monarkia és Németország között 1879-ben kötött szerző­désnek kizárólagosan defenziv karaktere volt s csupán abban az esetben kötelezte a feleket a teljes haderejükkel való beavatkozásra, ha Oroszország támadná meg az egyik vagy a másik szövetséges államot. Ha a támadás egy másik, tehát nem az orosz állam részéről következnék el, akkor a szerződés a másik szövetséges államot csupán a pontos semlegesség megtartására kivánta kötelezni.

A már négy év óta tartó világháboru bebizonyitotta azonban, hogy nem csupán Oroszország a mi legnagyobb ellenségünk, sőt a Keleten támadt uj államok megalakulásával megszünt az Oroszországgal való közvetetlen határ és igy megszünt a közvetetlen fenyegetés is, hanem Európának valamennyi nyugati állama s ezért a magunk számára le kellett vonnunk ennek a ténynek a gyakorlati következéseit is. Ez pedig nem lehetett más, mint a legszorosabb védelmi szövetség minden támadó állam ellenében.

Nyomatékosan hangoztatni kell azonban, hogy a megujitott és szélesebb alapokra fektetett szövetségi viszony egyáltalán nem szolgál támadó célt, hanem kizáróan védekező tendenciáju. Az uj szövetségi viszony alapvető irányelveit az eddigi tanácskozások során már megállapitották s azokra nézve teljes az egyetértés. Egyelőre természetesen még nem lehet részleteket közölni a megállapodásból, mely már régen megindult tanácskozások eredménye s melyet a király mostani látogatása alkalmából már csupán véglegesiteni kellett. Külön ki kell még emelni, hogy ez a most megujitott szövetség egyáltalán nem áll ellentétben az antant által propagált népszövetség eszméjével. Ez a szövetség ugyanis a jövendő háboruk megakadályozására irányulna, már pedig a középponti hatalmak uj szerződése is ezt a célt szolgálja, éppen ezért fokozott békebiztositékot lehet látni benne.

Károly király látogatása a német főhadiszálláson rendkivüli jelentőségü eredménnyel járt: a már annyiszor és oly kiválóan bevált szövetségi viszony jövőjének végleges rendezésével.

A csehek a szövetség megujitása ellen.

Bécs, máj. 13.

A Budapesti Hirlap távirata.

A német birodalommal való szövetség kiépitéséről és mélyitéséről szóló hírek a képviselőházban mély hatást tettek és a német körökben élénk megelégedést keltettek. A pünkösdi szünet ellenére sok szláv, különösen cseh képviselő gyült össze a parlamentben. Eszmecserét is folytattak egymással az eszményről. A cseh képviselők nyilatkozataiból kétségtelenül kicsendült az eredmény miatt érzett méltatlankodás s már most jelzik ugy a csehek, mint a délszlávok, hogy a szövetség megujitása ellen a képviselőházban és a delegációban a leghevesebb harcot inditják. Belpolitikai szempontból a német nagy főhadiszálláson folyt tanácskozásoknak kedvező hatását várják a lengyeleknek a kormányhoz való viszonyára vonatkozóan. A német birodalommal való szövetség kiépitését és mélyitését parlamenti körökben a jövendő lengyel királyság kérdésének végleges megoldásához előföltételül tekintik. Azt hiszik, hogy az ausztriai lengyelek óhajtásának megfelelő megoldás inkább várható, ha a kettős monarkia és Németország között a jövőre is biztositva van a szoros viszony. Lengyel parlamenti körökben ugy vélik, hogy most már a lengyel kérdés megoldása is gyorsabban megtörténik. Burián grófnak hazatérése után a lengyel klub elnökségével folytatandó tanácskozása erre vonatkozóan már bőven fölvilágositást fog szolgáltatni.

Berlini vélemény.

Berlin, máj. 13.

A Budapesti Hirlap tudósitójának távirata.

A Németországgal való szövetség szorosabbá tételéről kiadott hivatalos közleményt itteni politikai körökben, a mennyire át lehetett tekinteni, örömmel üdvözölték. Remélik, hogy ezentul minden remény, a melyet az antant eddig a kettős monarkiával való esetleges különbékekötéshez füzött, végleg meghiusul. London és Páris eddig minden alkalmat megragadott ilyen kisérletre, s látszóan Wilson is ilyen gondolatokkal foglalkozott. Az uj megegyezésnek defenziv jellege lesz, már csak a szövetség szelleme miatt is. Továbbmenő föltevésekbe csak a Berliner Tageblatt bocsátkozik. Ez a lap, a mely szintén örömmel üdvözli a hivatalos közlést, azon a véleményen van, hogy a szövetség mélyitése abban a tényben is meg fog nyilvánulni, hogy a szerződő felek kölcsönösen bizto­sitják egymás hatalmi állását, ugy amint ez a háboruból következik. E z lenne a katonai politikai szorosabb csatlakozás. Előre kell továbbá bocsátani, hogy Németország és a kettős monarkia később hajlandók lennének szövetségükkel az esetleg létesülő népszövetséghez csatlakozni. A Lokalanzeiger ezekkel a szavakkal üdvözli az eseményt: Uj Közép-Európa. Ez igaz, de – mint ma mondták nekem – nem Naumann felfogása szerint, hanem Bismarck és Andrássy szellemében, azzal a változtatással, hogy a háboru által teremtett uj konstellációkat különösképpen figyelembe veszik. Abban a tekintetben, hogy a gazdasági megegyezés politikai egyezséggel jár, nincs kétség.

Végül pedig néhány rövid hír Románia kapcsán az 5. oldalon:

Gazdasági szerződésünk Romániával.

Budapest, máj. 13.

A Romániával kötött békeszerződés gazdasági részletkérdéseiről szóló német, magyar, osztrák és román külön egyezménye intézkedik a román petróleumkérdés rendezéséről, a román mezőgazdasági termékek megszerzéséről, végül a hajózás különböző problémáiról. Eme szerződésünk részleteire nézve hivatalos forrásból a következő részleteket közlik:

A petróleum-egyezmény.

A román kormány 30 esztendőre kizárólagos jogot ad a petróleumterületet bérlők korlátolt felelősségü társaságnak, hogy az egész román állam területét földi olaj, földgáz, földviasz, aszfalt és egyéb bitumen-anyag nyerése céljából fölkutassa és a nyert anyagot földolgozza. Ez a kihasználási jog kiterjed a román állam mindama területeire, a melyekre 1914 augusztus 1-én még nem adtak ki petróleum-engedelmet. Ha társaság igényt tart a kihasználás jogára, meg kell téritenie a román kormánynak az illető területen lévő telepek értékét. A társaság saját céljaira közutakat és vasutakat s más nyilvános közlekedési berendezéseket, csatornákat, táviró- és telefonvezetékeket használhat és a petróleum és petróleumtermékek szállitására és beraktározására maga is épithet utakat, vasutakat, távíró- és telefonvezetéket. A román állam 8 százalékos visszatéritést kap az elmult évben nyert nyersolaj román piaci értékének alapján számitva. Ezenkivül a nyereségből is részesedik a román állam. A szerződés lejárta után a román állami területen levő szondák a velük összeköttetésben levő berendezésekkel együtt dijtalanul átmennek a román állam birtokába. A román állam állami kereskedelmi monopóliumot rendez be a földi olajra nézve s a monopólium jogának gyakorlását átengedi egy kereskedelmi egyedárusági társaságnak, a melyet a német kormány és az osztrák és magyar külügyi kormány által megjelölendő pénzcsoport fog alapitani. A román kormány a békeszerződés ratifikálása után rövid idő múlva tárgyalást kezd Németország és Ausztria és Magyarország kormányaival arról, hogy milyen módon lehetne Románia petróleumtermelésének és petróleumkészitményeinek fölöslegét Németországnak és Ausztriának és Magyarországnak rendelkezésére bocsátani.

A gazdasági egyezmény.

Románia eladja Németországnak, Ausztriának s Magyarországnak az ország minden gabonafölöslegét, beleszámitva az olajmagvakat, takarmányt, hüvelyes véteményeket, szárnyast, szarvasmarhát és hust, szövőanyagot szolgáltató növényeket és gyapjut az 1918. és 1919. év terméséből. Kenyérgabonát hat százalékig őrlemény alakjában is lehet szállitani. Románia kötelezi magát az 1919. évet követő hét évre, hogy Németországnak, Ausztriának és Magyarországnak szállitani fog az ország mindenféle gabonafölöslegéből. A termékek árát, a melyeket Németország, Ausztria és Magyarország vásárolhat, minden évben bizottság állapitja meg. A bizottság tagjai a részes államok képviselői. Ha Németország, Ausztria vagy Magyarország a fölöslegnek csak egy részét kivánná, mindaddig nem engedhető meg más államokba irányuló kivitel, a mig Németország, Ausztria és Magyarország az igényelt részt meg nem kapta. A fölöslegeket a román kormány a német birodalom és Ausztria és Magyarország képviselőinek közremüködésével állapitja meg. A búza és rozs ára 100 kilogramonkint 38 lei, árpa 29 lei, zab 29 lei, tengeri 29 lei, köles 31 lei, bab 47 lei, borsó 42 lei, repce 65 lei, lenmag 75 lei, napraforgómag 55 lei 100 kilogramonkint.

A hajózási egyezmény.

A dunai hajózásnál a német, osztrák és magyar hajók, a német, osztrák és magyar hajózási vállalkozók, valamint alkalmazottaik a román hajózási vállalkozókkal és alkalmazottaikkal teljesen egyenlő elbánásban részesitendők. A német, az osztrák és magyar kormány partrészeknek román hajózási vállalatok által való kibérlése elé akadályt nem gördit.

A Németország és Ausztria és Magyarország által a háboru alatt román dunai kikötőkben készitett valamennyi többi oly berendezés, a melyek a kikötői üzemnek javitására szolgálnak, beleértve a vasuti épitéseket, a mennyiben a békeszerződésben vagy mellékleteiben róluk egyéb megállapodás nem történt, Románia tulajdonába mennek át a költségek megtéritése ellenében.

A Duna-delta közigazgatása.

Bukarest, máj. 13.

A hivatalos lap királyi rendeletet közöl, a mely a kamara későbbi jóváhagyása reményében a Duna-delta vidékén külön közigazgatást állit fel, melynek középpontja Szulinában lesz. E közigazgatási szervezet főbb irányvonalait mindenkor a minisztertanács fogja megállapitani.

Az orosz kormány tiltakozása Besszarábia annektálása ellen.

Berlin, máj. 13.

A svájci határról jelentik: A berni Bund orosz forrásból azt jelenti, hogy az orosz kormány a besszarábiai parasztkongresszus határozatára való hivatkozással tiltakozást jelentett be Besszarábiának Románia részéről való annektálása ellen.

 

Twitter megosztás Google+ megosztás