A korridor statisztikai elemzése

Az első világháború során az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolását szorgalmazó szeparatista politikusok számos, mai szemmel nézve is abszurd követelést fogalmaztak meg. Az Inquiry névre keresztelt amerikai békeelőkészítő bizottság ezek közül kiemelten foglalkozott a „csehszlovák–jugoszláv korridor” kérdésével. A bizottság osztrák-magyar szekciójának vezetője, Charles Seymour egyik első jelentésében statisztikai alapon vizsgálta a felvetést. Az Inquiry könyvtárában 517. számmal katalogizált memorandumának címe „Szláv törekvések Ausztria-Magyarországon belül: a korridor. Statisztikai elemzés” volt, forrásai pedig a hivatalos, nyomtatásban is megjelent magyar statisztikai adatok. Glant Tibor most ezt a jelentést ismerteti.

Egy másik tervezet az Inquiry műhelyéből

Az Osztrák-Magyar Monarchia föderalizálásának tervét bemutató blogbejegyzésünkben már említettük, hogy a problémakörért felelős amerikai szakértő, Charles Seymour minden logikus megoldást megpróbált körbejárni. A wilsoni 14 pont után a – nagypolitika által determinált – szakmai kiindulási pont a Monarchia területi egységének megtartása mellett az államrend demokratizálása volt. A trialista tervek tulajdonképpen alternatív konföderációs tervek voltak, de két fontos kérdésben eltértek a korábban bemutatott verziótól. Nem hat, hanem csak három tagállamra osztották volna fel a Monarchiát, és három szereplőre kiterjesztve tartották volna fenn a „dualista” államrendet (pl. a delegációkat, a közös ügyek minisztériumait). Glant Tibor ezúttal a délszláv (jugoszláv) trialista elképzelést mutatja be.

Az Inquiry 1918. májusi konföderációs javaslata

A Trianon 100 Kutatócsoport tagja, Glant Tibor készülő forrásgyűjteményében az amerikai békeelőkészítő munkálatok anyagaiból mutat majd be néhányat a magyar olvasóközönségnek. Alább egy rendkívül izgalmas részletet közlünk, amely egy másféle alternatívát vázolt fel Magyarország (és az Osztrák-Magyar Monarchia) számára, mint ami végül megvalósult.