Kérdőíves felmérés történelemtanárok körében

Az online adatfelvétel a 2018. december 5. és december 24. közötti időszakban zajlott. A kérdőívre érdemben 687 történelemtanár válaszolt. A minta a teljes populáció közel 10%-ára terjedt ki, és 95%-os konfidencia-intervallumot figyelembe véve a statisztikai hibahatár legfeljebb +/-3,5%. A minta nem, földrajzi elhelyezkedés (régió, településtípus), intézményfenntartó és iskolatípus (általános iskola, gimnázium, szakgimnázium, szakközépiskola) szerint reprezentatívnak tekinthető.

Az általános iskolákban átlagosan 29, a gimnáziumokban 33, a szakgimnáziumokban 29, a szakközépiskolákban pedig 15 tanórában foglalkoznak a dualizmustól 1939-ig terjedő időszak – főként magyar vonatkozású – történéseinek feldolgozásával.

A gimnáziumokban, illetve szakgimnáziumokban főként a dualizmus korszaka kap nagyobb óraszámot. Az első világháborút lezáró békerendszer és annak következményei, illetve a trianoni békeszerződés tartalma, megkötésének körülményei (a szakközépiskolákat nem számítva) körülbelül 3-4 tanórában kerülnek terítékre. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, illetve az ellenforradalom kapcsán jelentkezik a legtöbb tanárnál tanítási nehézség, de ugyancsak problematikus a két világháború között újonnan létrejött/újjászerveződő államok bemutatása, illetve a monarchia nemzetiségi helyzetének ismertetése is. A tanítási nehézségeket jellemzően az okozza, hogy távol áll a tanulók világától a vizsgált témakör, kevés a rendelkezésre álló idő, túlságosan átpolitizáltak és bonyolultak a feldolgozandó témák. További nehézséget jelent a tanulói érdeklődés hiánya. Mindössze öt témakör kapcsán mutatkozik nagyobb tanulói figyelem: a trianoni békeszerződés tartalma, az első világháború története és benne a hazai részvétel, a háború kitörésének okai, valamint a háborút lezáró békerendszer és annak geopolitikai következményei kapcsán. A tanulói érdektelenség leginkább a bethleni konszolidáció évei, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásának időszaka, az újonnan létrejött és újjászerveződött közép-európai államok helyzete, valamint a monarchia nemzetiségi kérdései témaköreiben szembetűnő.

Trianon vélt vagy valós okai közül szinte minden történelemtanár szót ejt a háborús vereségről, illetve majdnem minden pedagógus (85%) megemlíti a közép-európai nemzetiségek politikai törekvéseit is. Négyből három tanár a diplomáciai elszigeteltségre, tízből hét pedig a Tanácsköztársaság időszakára, a dualizmus kori magyar kormányok nemzetiségi politikájára, a francia nagyhatalmi törekvésekre és/vagy a békeszerződés enyhítésére irányuló sikertelen lobbitevékenységre hívja föl a figyelmet. A megkérdezettek szűk többsége a lehetséges vagy valós okok közé sorolja Károlyi Mihály politikáját (59%), a trianoni delegáció személyi összetételét, tárgyalási taktikáját (53%), illetve az Osztrák–Magyar Monarchia balkáni befolyási övezetének gyengítésére, megszüntetésére irányuló atlanti szándékot (53%). 

Négy „gondolkodási” dimenziót lehet elkülöníteni egymástól abban a tekintetben, hogy milyen okokat említenek meg a történelemtanárok Trianon kapcsán. Az első a trianoni békeszerződés klasszikus magyarázatai (háborús vereség, közép-európai nemzetiségi törekvések, diplomáciai elszigeteltség), a második a korszak magyar baloldali politikai fordulata (az őszirózsás forradalom győzelme, Károlyi Mihály politikája, Tanácsköztársaság), a harmadik a francia politika magyarellenessége (a francia politikai elit és Clemenceau magyarellenessége), illetve a negyedik a Magyarországgal szembeni nemzetközi ármánykodás (Magyarországgal ellenséges közéleti szereplők, a szabadkőművesek bomlasztó tevékenysége, valamint a nagyhatalmak gazdasági zsarolása a békeszerződés elfogadását illetően). A klasszikus magyarázatot gyakorlatilag minden történelemtanár (99%), míg a trianoni békeszerződés és a korszak baloldali politikája közötti ok-okozati összefüggéseket a pedagógusok 82%-a tanítja az iskolában. Minden második történelemtanár magyarázatai között szerepel a francia politika magyarellenessége (50%), illetve közel ilyen arányban (46%) jellemző Trianon azon megközelítése, miszerint Magyarország a nemzetközi összeesküvés áldozata.

Az 1920-as események következményeire vonatkozóan tízből kilenc történelemtanár tanítja a terület- és népességveszteséget; a nyersanyagforrásban, ipari kapacitásban, közlekedési infrastruktúrában mért veszteségeket; a hadsereget érintő korlátozásokat vagy a jóvátételi kötelezettségeket. Trianon társadalmi és politikai dimenziójában – a már említett népességbeli veszteségen túl – a határon túlra került magyarság helyzetével, az elcsatolt területekről Magyarországra menekült magyarok helyzetével, konfliktusaival, a Trianon jelentette nemzeti traumával és az ebből fakadó revizionista, (kisebb részben) irredenta törekvésekkel foglalkoznak a legtöbben.

A válaszadók háromtizede szerint nagyon, 56%-a szerint inkább fontos, hogy a diákok megismerjék a trianoni békeszerződés előzményeit és következményeit a szomszédos nemzetek perspektívájából is, amelyet a történelemtanárok 28%-a minden alkalommal bemutat, 60%-nak viszont ritkábban adódik erre lehetősége.

A történelemtanárok kilenctizede szerint a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Közel ugyanilyen arányban – bár gyengébb meggyőződéssel – tartják igaznak, hogy Magyarország második világháborús szerepvállalása javarészt a trianoni békeszerződéshez köthető. A válaszadók 74%-a véli úgy, hogy Trianon traumája a mai napig velünk él, illetve 70% egyetért abban, hogy az esemény következményeit akár szimbolikus, akár gyakorlati intézkedésekkel csökkenteni kell. Ugyanakkor a többség szerint Trianon szerepét máshogy látják a jelenlegi magyar politikai pártok. Megosztottak a pedagógusok abban a kérdésben, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás segítségével lehetett-e csökkenteni a trianoni traumát: 40% szerint igen, 52% szerint nem. A történelemtanárok több mint ötöde véli úgy, hogy a revízió gondolata ma sem elvetendő, ugyanakkor lényegében ugyanilyen arányban találjuk azokat a pedagógusokat is, akik szerint a békeszerződés éppen elég régen történt már ahhoz, hogy lezárjuk az ezzel kapcsolatos diskurzusokat.

Klaszteranalízis segítségével öt csoportba soroltuk a kutatásban részt vevő történelemtanárokat a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos attitűdjeik szerint. (1) Az első csoportba (21%) azok tartoznak, akik Trianont nemzeti traumaként értékelik, de a jelenkorra vonatkozóan nem vonnak le ebből semmilyen markáns következtetést. (2) A történelemtanárok tizede „megbékélő”, Trianont nem traumatizálják, a revizionista gondolatokat elvetik, miközben nem utasítják el teljesen a belenyugvó véleményeket sem. (3) A „tiltakozók” nem értenek egyet a trianoni döntésbe belenyugvó véleményekkel, illetve markánsan traumatizálják is az eseményeket (32%). (3) A „radikálisok” profilja hasonló ehhez a csoporthoz, ugyanakkor határozott véleményként jelenik meg körükben a revizionista gondolatkör is (23%). (5) Az ötödik, „elzárkózók” csoportba azok a megkérdezettek tartoznak, akik egyik dimenzióban sem fogalmaznak meg markáns véleményt (13%).

A történelemtanárok igen megosztottak két kérdésben: hogyan viszonyuljon az iskola Trianon témaköréhez, illetve mennyiben kell elkerülni Trianon kapcsán az aktuálpolitikai értelmezést. A megkérdezettek 52%-a ért inkább vagy teljesen egyet azzal, hogy az iskola feladata Trianont nemzeti traumaként értelmezni, 48% ezzel ellentétben úgy gondolja, az iskolának Trianonhoz semlegesen kell közelítenie, „hagyományos” történelmi jelenségként kell kezelnie. Hasonló mértékben megosztottak a válaszadók abban a kérdésben, hogy Trianon aktuálpolitikai értelmezésnek helye van-e a tanórákon: 51% szerint igen, 49% szerint nem.

A Nemzeti Összetartozás Napján az iskolák többsége megemlékezést tart valamilyen rövidebb ünnepség, rendezvény keretében, formájában. Ezek az ünnepi programok leggyakrabban (41%) valamilyen tanulói előadásokon alapuló megemlékezést jelentenek, de az intézmények több mint harmadában ünnepi beszédek is elhangzanak, illetve filmeket, dokumentumfilmeket vetítenek le (36-36%).

Interjús és fókuszcsoportos vizsgálat középiskolai történelemtanárok és diákok körében

A kutatás keretében 14 történelemtanárral és 10 diákcsoporttal készítettünk interjúkat. Az iskolák kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy fővárosi, nyugat-, illetve kelet-magyarországi, továbbá megyeszékhelyen, valamint kisebb városban lévő iskolát is válasszunk. Az interjúk 2019 áprilisa és júniusa között készültek. A tanárok és diákok között egyaránt voltak gimnáziumban, továbbá szakgimnáziumban tanítók, illetve tanulók. A diákok 11-ikesek és 12-ikesek voltak, de mindegyikük tanult már a trianoni békeszerződésről.

Történelemtanárok

A történelemtanárok a szűk értelemben vett békeszerződésre 3-5 tanórát szoktak szánni, de Trianon már előzetesen, illetve utólag is sokszor szóba kerül az oktatás során. A békeszerződés és kontextusa jó lehetőséget ad a frontális oktatáson kívül egyéb oktatási módszerek alkalmazására, ezt viszont nehezíti, hogy kevéssé állnak rendelkezésre olyan segédanyagok, kidolgozott módszerek, melyek segítenék a történelemtanárokat, illetve a tananyag mennyisége miatt nincs is igazán idő ezek alkalmazására. Ezzel együtt Trianon oktatása során a tanárok gyakran felhasználnak kulturális tartalmakat: filmrészletet, verset, vizuális alkotást. Ezek alapvetően azt a célt szolgálják, hogy emocionálisan is közelebb hozzák Trianont a diákokhoz.

Az előzményeket illetően szinte egységes válasz volt, hogy a törökök kiűzése utáni betelepítések és etnikai viszonyok kapcsán szokott először explicit módon előkerülni a békeszerződés, miszerint az ország etnikai arányai előrevetítik a későbbi problémákat. Ezt követően a XIX. századi nacionalizmus, illetve a század nemzetiségi törekvései már közvetlen előzményeknek tekinthetőek. A legközvetlenebb és nyilvánvaló előzmény az első világháborúban való részvétel, majd a háború eredménye. Többen vannak, akik determinisztikus módon tekintenek Trianonra, vagyis úgy tartják, hogy a kor viszonyait figyelembe véve lényegében nem lehetett nagyon más kimenetel, de voltak olyanok is, akiknél előkerül egy-egy történelmi szereplő egyéni felelőssége is a kérdésben. A felelősök esetében a dualizmus politikai elitjét gyakrabban nevezték meg, mint 1918–1919 politikai szereplőit: Károlyi Mihályt és a Tanácsköztársaság politikusait.

A következményekkel kapcsolatban lényegében az összetettséget hangsúlyozták a történelemtanárok, amit sokszor nehéz átadni és folyamatba helyezni. A leghangsúlyosabb, többek szerint túl hangsúlyos is, a gazdasági következmények számbavétele. Fontosnak tartják a határon túli magyarság helyzetét is a környező államokban. A békeszerződés okozta társadalmi változások érzékeltetésére is többen hangsúlyt fektetnek. Ezzel kapcsolatban az szokott nehézséget okozni, hogy kevésnek tartják a forrásokat, illetve az oktatásban felhasználható segédanyagokat. A határon túli magyarok helyzete a szomszédos államokban a XX. századi történelmünk oktatása folyamán végig előkerül, de voltak olyan vélemények, hogy elég töredékesen, nehezen átadhatóan vannak benne a tananyagban, kevés kapaszkodót, felszínes képet kapnak a diákok ezzel a témával kapcsolatban. Az egyik legnagyobb kihívást a revíziós politika megértése jelenti. A második világháború eseményeit ismerve, nehezen értethető meg a revizionista politika akkori népszerűsége, kizárólagossága. Trianonnal kapcsolatban számos előzetes információval rendelkeznek a diákok, de a tapasztalat az, hogy itt sok a valótlanság, összeesküvés-elmélet, legenda, amiben az internetnek egyre növekvő szerepe van, és ezek kezelése, cáfolata nehézséget okoz az oktatás során. A diákok előzetes tudása ráadásul nem Trianonnal mint történelmi eseménnyel, hanem mint politikai szimbólummal kapcsolatos. Vagyis nem tényszerű tudást, hanem attitűdöt, hozzáállást, világnézetet hoznak otthonról. Éppen ezért sokszor nehéz ezek árnyalása.

A legtöbb történelemtanár próbálja viszonylag komplexen és árnyaltan kezelni Trianon kérdését, és nem csupán egy-egy narratívát vagy aspektust kierőltetni. Az egyes attitűdök kapcsán felmerült a sérelmi hozzáállás, a moralitás kérdése a nagyhatalmi érdekek kapcsán, vagy a dualizmuskori magyar uralkodó osztály felelőssége. Azt többen is kiemelték, hogy egyfajta középút a helyes és járható megközelítés a kérdésben, vagyis az sem jó, ha túlságosan radikális véleményt hangoztat egy tanár, de az sem, ha teljesen közömbös Trianon kapcsán. Az is többségi vélemény volt, hogy a békeszerződés igazságtalan, sőt kontraproduktív volt, de a Trianonból fakadó későbbi politikai döntések, reakciók szintén rengeteg problémát okoztak, és rossz irányba vitték az országot.

A megkérdezett történelemtanárok többsége szerint a diákokat jobban érdekli Trianon, mint egy átlagos történelmi esemény, de azért kiugrónak nem mondható az érdeklődés. Az általános vélemény az volt, hogy a mai tizenévesek többségének nincs különösebben érzelmi viszonyulása Trianonhoz vagy következményeihez. Megfogalmazódott az is, hogy bizonyos értelemben feladata lenne az oktatásnak, illetve felelőssége a történelemtanárnak érzékenyíteni leginkább a határon túli magyarok elfogadásával, valamint a szomszédos országokkal kapcsolatos előítéletek mérséklésével kapcsolatban. A szomszédos országokkal és a határon túli magyarokkal kapcsolatos negatív attitűdöket nemritkán egyszerre is szokták tapasztalni. A diákok nem élik meg traumaként a trianoni eseményeket és következményeit. Azt gondolják, hogy igazságtalan volt, de a legtöbb diákban különösebb érzelmi konnotációkat nem kelt Trianon.

A határon túli magyarság helyzetét a történelemtanárok többsége a megmaradás–küzdelem–hátrányos helyzet narratívában szemléli. A történelemtanárok nagyobb részénél is azt tapasztaltuk, hogy kevés a konkrét ismeretük, tapasztalatuk a jelenkori határon túli magyarságról.

A szomszédos országok perspektívája nem igazán jelenik meg Trianonnal kapcsolatban az oktatás során. A tanárok sem ismerik ezt mélyrehatóan, de a szlogenek szintjén túl nem is tartják különösebben fontosnak. Bár voltak olyan tanárok, akik örülnének, ha hangsúlyosabb lenne egy ilyen szemlélet, leginkább azért, hogy párbeszédet vagy vitát lehessen folytatni.

A Nemzeti Összetartozás Napjának iskolai megemlékezései meglehetősen formálisan zajlanak. Több probléma is felmerült a megemlékezések kapcsán: nehéz tartalommal feltölteni, nincs elég ötlet, ambíció és erőforrás, nem szerencsés a tanév végi időpont, a nemzeti ünnepekkel és az emléknapokkal együtt túl sok a megemlékezés, nehéz a diákokat bevonni, illetve érdeklődésüket felkelteni.

Az iskolai partnerkapcsolatokat tekintve szinte mindegyik felkeresett iskolának volt már valamilyen tapasztalata határon túli magyar iskolával (a szakgimnáziumokra ez kevéssé igaz), de az élő, rendszeres, valódi tartalommal bíró kapcsolatok elég ritkák. A történelemtanárok szemléletére is jellemző, hogy a határon túli magyarok helyzete egyfajta narratíván keresztül reprezentálódik. A kirajzolódó tipikus kép alapján a határon túli magyar rosszabb anyagi helyzetben van, a többségi nemzettel küzdve, elnyomva, ellenállva őrzi magyarságát és tradícióit, vendégszerető, és szépen beszél magyarul. Gyakorlatilag egyáltalán nem vetődött fel a határon túli magyarok országonként, régiónként eltérő helyzete, közösségeik belső heterogenitása, vélt vagy valós tradíciókhoz való viszonyuk ellentmondásossága, az asszimilációhoz, magyar identitáshoz, egyáltalán a magyar vagy a többségi társadalomhoz való viszonyuk komplexitása, különbözősége.

Trianon politikai reprezentációjával kapcsolatban a történelemtanárok a konszenzus hiányát tartják a legnagyobb problémának, amivel az oktatás keretein belül sokszor ők sem tudnak mit kezdeni. Trianon történészi feldolgozottságát megfelelőnek ítélték a történelemtanárok. A problémát inkább abban látják, hogy elég jelentős teret kapnak leegyszerűsítő, egysíkú vagy ideologikus magyarázatok is. 

Középiskolai diákok

Szinte alig volt olyan időszak, amit ne neveztek volna meg arra a kérdésre a diákok, hogy melyik korszak vitatott a magyar történelemben. Ezzel együtt a leggyakoribb említések inkább a XX. századi eseményekre vonatkoznak: a Tanácsköztársaságra, Trianonra és a Horthy-korszakra. Többen említették a szocializmus és a rendszerváltás időszakát is.

Trianonnal kapcsolatban az elsődleges asszociációk inkább emocionális tartalmakra vonatkoztak, és nem igazán jöttek elő a gazdasági vagy politikai következmények. A leggyakoribb válaszok az igazságtalanság, a területvesztés és a határon túli magyarok voltak. Nem volt véleményeltérés abban sem, hogy a trianoni békeszerződés igazságtalan büntetés volt. Többször is felvetődött a csoportokban, hogy valamekkora „területrendezést” a nemzetiségi és etnikai arányok megváltozása, illetve a vesztes világháború miatt elfogadhatónak gondoltak volna a diákok, de a területvesztés mértékét mindenki túlzónak ítéli meg.

A Trianon előzményeivel, okaival kapcsolatos válaszokat osztályozhatjuk aszerint, hogy belső, vagyis Magyarországon, a magyar politikai vezetésen múló, vagy külső, tehát a nemzetközi környezeten múló okok vezettek a békeszerződéshez, majd végső soron az ország feldarabolásához. Szintén különbség, hogy közvetlen okok (a világháború elvesztése, geopolitikai kényszer) vagy régebbre visszavezethető okok (etnikai arányok megváltozása, nemzetiségek helyzete) eredménye lett-e végül az ország felosztása. Tapasztalatunk az volt, hogy az egyes okokat elég kiegyensúlyozottan, komplexen látták a diákok. Azonban az is érzékelhető volt, hogy az egyes történelemtanárok mely okok jelentőségét szeretik inkább hangsúlyozni. A leggyakoribb vélemény az volt, hogy nincsen egy konkrét felelőse a békeszerződéssel kialakult helyzetnek, hanem komplex okok és folyamatok vezettek ide. Konkrét felelősökként leggyakrabban a franciák merültek fel, de inkább geopolitikai érdekeik, mintsem magyarellenességük miatt.

A következmények közül a leggyakrabban és leginkább erőteljesen a gazdasági következményeket hangsúlyozták a diákok. Mindenki említette, hogy nyersanyagforrásokat, erdőterületeket vesztett az ország, feldolgozókapacitások maradtak kihasználatlanul. Érdekes módon sokan a kereskedelmi kapcsolatok hanyatlását is megemlítették. Többen az ország gazdasági hanyatlását is ennek tudják be, és az a vélemény is előkerült, hogy ennek máig ható következményei vannak. Az ország határain kívül rekedt magyarok helyzetét a békeszerződés egyik legnagyobb igazságtalanságának vélik a diákok. Az is felvetődött, hogy nem feltétlenül a területvesztéssel volt probléma, mivel az valamekkora mértékben szinte elkerülhetetlen volt, hanem annak mértékével, illetve azzal, hogy ez nem igazodott az etnikai határokhoz, az önrendelkezéshez. Fontos következményként említették azt is, hogy Magyarország geopolitikai súlya csökkent. Elvesztette a térségben azt a szerepét, amit a korábbiakban betöltött.

Trianon magánbeszélgetések témájaként nem igazán szokott szerepelni a diákok között. Ha mégis előkerül, leginkább családi körben szokott, és akkor is erőteljesebb a politikai, mint a történelmi kontextusa. Azt is felvetették a diákok, hogy a mai fiatalabb generációt már kevéssé érinti ez érzelmileg, mint a korábbiakat. Egyértelműen kijelenthető, hogy traumát vagy erős emóciókat nem kelt a békeszerződés a mostani fiatal generációban. Érzik az igazságtalanságát, ismerik a következményeit, de az eltelt idő hossza miatt nem különösebben tartják érintettnek magukat benne. A határon túli magyarok helyzetét többen is sokkal inkább emberi jogi keretben, mintsem nacionalista keretben értelmezik. Az is általános vélemény, hogy mostanra már túl kellene lépni ezen.

A határon túli magyarok helyzetét egyöntetűen rossznak ítélik a középiskolai diákok. Ez sokkal inkább a határon túli magyaroknak tulajdonított helyzeten, reprezentációjukon (jogfosztottság, rosszabb gazdasági körülmények) alapul, mint a közvetlen, objektív ismereteken.

A diákok vélekedései szerint Trianon a mai napig nem lett társadalmi szinten feldolgozva. Nincs Trianonnal kapcsolatban konszenzus, politikai szimbólummá vált, mely a mai napig békétlenséget és konfliktust okoz belföldön és külföldön egyaránt. A szomszédos országokkal kapcsolatban ez leginkább a sporteseményeken fejeződik ki. A többség szerint azonban ezeken már túl kellett volna jutnia a magyar társadalomnak.

A diákok elég sok megközelítést, viszonyulást meg tudtak fogalmazni Trianonnal kapcsolatban. Elsősorban politikai kérdésként tekintenek rá: fontosabb már Trianon mai reprezentációja, illetve az ebből következő ideológiai beállítódás, mint magáról a konkrét történelmi eseményről alkotott vélekedés. Trianon konkrét történelmi megítélésében lényeges különbségek nem igazán vannak; függetlenül attól, hogy milyen beállítottságú valaki, egyaránt igazságtalannak és túlzónak tartja, ami jelentősen befolyásolta az ország későbbi fejlődési pályáját. Ám abban, hogy mi következik ebből a jelenkorra nézve, már jelentősebb különbségek tapasztalhatók.

A diákok határon túli magyarsággal kapcsolatos ismeretei elég limitáltak. Kevés a közvetlen tapasztalatuk, vagy ha van is, az is sok esetben ideológiai szűrökön keresztül csapódik le. A határon túli magyarok helyzetét a többség lényegesen rosszabbnak tartja, mint a magyarországi helyzetet, és az is általános vélemény, hogy ők hátrányt szenvednek, megkülönböztetés éri őket magyarságuk miatt. Az egyes határon túli magyar közösségek közötti különbségtétel szinte egyáltalán nem jelenik meg. Több esetben már annak a megélése is meglepő számukra, hogy nem magyarországi területeken magyar nemzetiségűek élnek.

Trianon emlékezetével kapcsolatban nagyon erőteljesen artikulálódott, hogy ez egy kudarcos, szomorú esemény, és magyar sajátosságnak tartják, hogy hajlamosak vagyunk kudarcos epizódokat kiemelni a történelemből, illetve a magyarok történelemszemléletében fontos szerepet játszanak a negatív események. Ezen felül az emlékezés konfliktusossága is előjött. Az egyes emberek ideológiai beállítódás szerint különbözőképpen gondolkodnak, emlékeznek Trianonra és az ebből következő folyamatokra. Az ezzel kapcsolatos emlékezetpolitikai csatározásokat nehezen tudják követni, és nem is különösebben foglalkoztatják őket.

A kutatás részletes jelentése itt tölthető le: