Timár Gábor és Kondor Attila Csaba cikke azt mutatja be, hogy a magyar-horvát belső határ hogyan "lépett elő" államhatárrá Magyarország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság között.

A Francia Külügyminisztérium levéltára a napokban közzétette az 1920. június 4-én aláírt szerződés eredeti, letölthető szövegét a honlapján.

Aki csak kicsit is elmélyült a trianoni határok kialakulásának történetében, azonnal rávágja: persze, 1919 január 29., a balassagyarmati csehkiverés! Amikor egy (részben) megszállt kisváros bátor közössége minden belső politikai vitát félretéve elhatározta, hogy kiveri a megszállókat, majd – a közeli demarkációs vonalon állomásozó két század katonasággal együtt – meg is tette ezt. Valószínűleg ettől maradt Balassagyarmat Magyarország része, emiatt kapta a város 2005-ben a Civitas Fortissima, a Legbátrabb Város törvényben foglalt címet.

A trianoni határok véglegesítése nem egy esetben egészen a húszas évek elejéig elhúzódott, és számos alig ismert, de annál érdekesebb mozzanata volt. Timár Gábor írása egy ilyen epizódot tár elénk a Magyarország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság közötti határszakaszról.

Rapaich Richárd ezredes a magyar kormány megbízottjaként a trianoni békeszerződés katonai pontjainak betartását felügyelő Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottsággal való kapcsolattartásért felelt. Erről a tevékenységéről vezette 1921 és 1927 között hivatali naplóját, amelyet nemrég adott ki a Meritum Egyesület. A március 22-én az ELTE-n bemutatott kötetet Juhász Balázs gondozta, megjelenését pedig a Trianon 100 Kutatócsoport is támogatta.

Kutatócsoportunk tagja, Juhász Balázs gondozásában újabb kiadvány jelenik meg Trianon kérdésköréből.