Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések eredményeként bekövetkező hatalomváltások az új fennhatóság alá került állampolgárok számára a köztesség egy olyan sajátos állapotát teremtették meg, amelyben a szülőföld, mint fizikai tér az állandóságot, biztonságot jelentette ugyan, ám annak kontextusa megváltozott. Az ismerős tér új értelmezésre szorult, annak „belakása”, ha úgy tetszik „otthonossá tétele” már sajátos, új identitások, illetve ezzel párhuzamosan új értékrendek felállítását követelte meg. A tanulmány azt vizsgálja, hogyan jeleníti meg a kommunikatív emlékezet az 1920-as politikai változást, hogyan válik a tér idegenné majd szelídül újra otthonná a 20-as, 30-as évek olyan regényeiben, amelyekben a szülőföldön való maradás és a társadalmi deklasszálódás kérdése összefonódik.
A lapszám tartalomjegyzéke elérhető itt.