Kollégánk frissen megjelent könyve (Összeomlás és útkeresés 1917-1920. A magyar külpolitikai gondolkodás útjai) újszerűen és szintézisalkotó igénnyel tekinti át a külpolitikai gondolkodás történetét. Biztosak vagyunk benne, hogy műve - pláne annak elolvasása - után már nem lehet ugyanúgy szemlélni az 1917 és 1920 közötti éveket. A szerző, összegezve az elmúlt években folytatott kutatásait, csaknem 650 oldalon kíséri végig a magyar politikai elit különböző csoportjainak eszmetörténetét: mit gondoltak a békéről, a balkáni vagy ukrajnai magyar hegemón szerepről, mi köze van egymáshoz Kossuth Lajosnak és Woodrow Wilsonnak, a Tanácsköztársaság vezetői hányszor voltak meggyőződve a 133 nap alatt a világforradalom azonnali bekövetkeztéről (spoiler: legalább háromszor), Bethlen István komolyan gondolta-e a román-magyar perszonáluniót, és kikkel fogott volna össze Teleki Pál, Gömbös Gyula vagy éppen Horthy Miklós, hogy elkerülje az ország feldarabolását? (Korántsem azokkal, akikre gondolnánk). 

Mindez és még ennél jóval többminden a kötetben, amely a nemzetközi kapcsolatok elméletének meghatározó szerzőitől kölcsönzött szempontokkal veti egybe a magyar külpolitikatörténet klasszikusait, és új, eddig nem feltárt levéltári források segítségével vagy a régiek radikális újraolvasásával ad új értelmezést a történteknek. 

Januártól a könyvesboltokban, és hamarosan jelentkezünk a könyvbemutató dátumával is.