A magyar–román kapcsolatok történeti szempontból meglehetősen terheltek. A kölcsönös sérelmekre számos példát lehetne felsorolni, de közöttük is előkelő helyet foglal el az 1918–1919-es háború és Magyarország jó részének román megszállása. A néhány hónapos – de a Tiszántúlon egészen egy évig tartó – zavaros időszak, amikor a román csapatok nemcsak Kelet-Magyarországot és Erdélyt foglalták el, hanem 1919 augusztusa és novembere között a Duna–Tisza közét és Budapestet is, sőt a Dunántúlon egészen Veszprémig és Győrig jutottak, kifejezetten nyomasztó epizódként van jelen a magyar történeti tudatban. Magyar részről ugyanis csak nagyon kevesen gondolják azt, amit még manapság is gyakran lehet olvasni vagy hallani román történészektől, publicistáktól és időnként politikusoktól is, hogy a román hadsereg tulajdonképpen felszabadította a magyarokat (sőt: egész Közép-Európát) a bolsevik uralom alól. (Pedig – ahogy ez a filmben is elhangzik – ezt a nézetet többen is osztották a korabeli Magyarországon, akik megkönnyebbüléssel fogadták a „vörösöket” kiűző románok bevonulását.) Ez a szemlélet mindenesetre a két világháború közötti időszak óta tartja magát a román szakirodalomban, és a kommunista időszak is csupán átmeneti időre tette zárójelbe. Számos korabeli román visszaemlékezés idézi fel a hadi cselekményeket és az „ősellenség” fölött aratott diadalt, és egy sor történeti munka is született róla (az egyik legkomolyabb mű az 1994-es kiadású, Nagy-Románia védelmében. A román hadsereg 1918–1919-es hadjárata című könyv Dumitru Preda, Vasile Alexandrescu és Costică Prodan tollából). Magyarországon ugyanakkor viszonylag kevesen foglalkoztak a témával, ami csak az utóbbi években kezdett megváltozni. Több kutató is elkezdte szisztematikusan feldolgozni az 1919-es események egy-egy mozzanatát, köztük vannak a most elkészült dokumentumfilm szakértői is – Perczel Olivér és Bödők Gergely –, míg a Trianon 100 Kutatócsoportot Ablonczy Balázs és L. Balogh Béni képviselte. A film alkotói teret biztosítottak az előzmények, valamint a kül- és belpolitikai kontextus bemutatásának, a szakértők – akik a román történetírás egyes állításaira is reflektáltak – pedig kitértek a román csapatok által elkövetett atrocitásokra és gyilkosságokra (például a köröstárkányi vagy a hódmezővásárhelyi vérengzésre), a hadifoglyokkal való rossz bánásmódra és az ország kifosztására, illetve a károk mértékére.      

A dokumentumfilm itt tekinthető meg.

Címkép: a Budapestre bevonuló Gheorghe Mărdărescu tábornok 2019-ben felavatott kolozsvári szobra (fotó: Zahorán Csaba)