Az első kézirat Romsics Gergely munkája volt a 19. századi magyar külpolitikai gondolkodásról és „Trianon előérzetéről”, amelyben a szerző felvázolta a reformkor külpolitikai diskurzusainak nemzetközi és belföldi közegét, és bemutatta azokat a hatásokat, amelyek befolyásolták az elképzelések további irányát. A következő Juhász Balázs előrehaladottabb fázisban lévő kézirata volt: az „Olasz diplomáciai dokumentumok a trianoni békeszerződés előkészítéséről”. A kötet az 1918 vége és 1920 tavasza közötti időszakból ad közre válogatott dokumentumokat, amelyeket egy bevezető tanulmány helyez a megfelelő nemzetközi kontextusba. A forráskiadvány és a tanulmány így Olaszországnak a párizsi békerendszer létrejöttében játszott szerepét segít majd jobban megérteni. 

Mindkét szövegre számos megjegyzés, kérdés és kommentár érkezett, a felkért bírálók szisztematikus és alapos kritikája mellett a többi kollégától is. Ezeket a szerzők igyekeztek megválaszolni, illetve figyelembe venni és beépíteni kéziratukba, így azok még közelebb kerültek a befejezéshez és a megjelenéshez.