Az alábbi részlet Szlovákia teljhatalmú miniszterének, Vavro Šrobárnak az 1919. január 17-én a prágai minisztertanács elnökségéhez intézett leveléből származik. A szöveg nem csak azt jelzi, hogy a magyar–szlovák államhatár kijelölésének folyamata során milyen fontos szerepet játszottak a gazdasági szempontok, hanem azt is, hogy az amúgy civilben orvosként praktizáló szlovák politikus nem volt híján sem a nagyszabású terveknek, sem pedig az önbizalomnak. Legalábbis a csehszlovák (sic!) területen megvalósítandó Duna–Tisza-csatorna ötlete ezt jelzi. A levélrészlet egyben ahhoz is fontos adalék, hogy a magyar–csehszlovák államhatárra vonatkozó túlzó tervek nem feltétlenül Prágában – és nem is feltétlenül Edvard Beneš fejében – születtek meg, hanem nem egyszer a szlovák politikai elit tagjai voltak a kiötlői.
Csehszlovák legionáriusok
„A jelenlegi demarkációs vonal nem felel meg sem gazdasági, sem közlekedési, sem nyelvi tekintetben Szlovákia fejlődésének. A Duna Pozsonynál egyáltalán nem biztosítja a város és környéke biztonságát. El kell foglalni és biztosítani kell a Duna jobb partját több km mélységben. Az egész déli vonalon nincs tekintetbe véve a közlekedés. Mivel a folyóvölgyek és a vasútvonalak északról délre tartanak, és az összeköttetést biztosító vasútvonalak a déli síkságokon vezetnek, ezek a demarkációs vonaltól délre maradtak, vagyis a Magyar Köztársaság területén. Tehát a közlekedési kapcsolat a völgyek között Dél-Szlovákiában nem megoldható a hegyek és különféle természet-földrajzi akadályok miatt. Ezért elkerülhetetlen, hogy Szlovákia déli határát még délebbre toljuk ki. Ugyanez érvényes a keleti határra vonatkozóan. A szlovák lakosság növekménye jelenleg is sokkal nagyobb (lásd a szlovákiai és a magyar területek születési statisztikáit), mint a magyar lakosságé. A jelen államalakulatbeli változás mellett a szlovák lakosság növekedése még nagyobb lesz, így a csehszlovák lakosság számára nem marad a jövőben elegendő föld. A lakosság növekedését idáig az elvándorlás akadályozta, amely a jövőben kétségtelenül csökkenni fog. Szlovákiában nincs elegendő latifundium, illetve parcellázásra alkalmas föld, mint olyan. Ezért a gyorsan növekvő szlovák lakosság jövő nemzedékei számára szükséges bebiztosítani a földet. Amennyiben biztosítani kívánjuk a Csehszlovák Köztársaság védelmét a Pest központú vasúthálózattal szemben, és egyben biztosítani akarjuk az ország nemzetgazdaságát dél felől, ahhoz megfelelő területre van szükségünk, amelyen egy kétpályás vasútvonal vezetne, mégpedig a Mátrától és a Bükktől délre lévő síkságon keresztül. Erre a sík vidékre a Dunát és a Tiszát összekötő nagy csatorna kiépítése céljából is szükség volna.”
Šrobár miniszter
Csehszlovák területi igények
- a Csehszlovák Köztársaság határa
- egyéb tervezett államhatár
- nem teljesült igények
A térkép forrása: Köztes-Európa 1763–1993 térképgyűjtemény (összeállította: Pándi Lajos, munkatársa: Bárdi Nándor, a térképeket készítette: Molnárné Kasza Katalin)
