Minden városban másként zajlott az uralomváltás, de alapvetően mindenhol olyan közigazgatás és közélet kialakítására törekedtek – mégpedig minél gyorsabban –, amely a román nemzetállamiságot képviselné és építené tovább. Augustin Ferențiu polgármesternek köszönhetően ez Szatmárnémetiben elhúzódó és nyílt konfliktusoktól mentes folyamat volt. Ferențiu ugyanis nem engedett a román államiság legfőbb képviselője, a gyors átalakulást erőltető prefektus nyomásának. Noha elfogadta a végső célt, a román nemzetállam-építést, ugyanolyan fontosnak tartotta, hogy megmaradjon a város szakszerű közigazgatása, ez pedig csak fokozatos átalakítást tett lehetővé. Ennek eredményeként a magyar tisztviselők első tömeges elbocsátására csak 1924-ben, az ún. nyelvvizsga után került sor, de továbbra is maradtak magyar nemzetiségűek a város közigazgatásában.
Az Ipartársulat székháza Szatmárnémetiben
Az alábbi forrás – egy, Ferențiu polgármester által 1921 nyarán a prefektushoz írt levéltervezetből származó részlet – jól szemlélteti ezt a lassú átmenetet. A levél előzménye egy, a prefektusi hivatalhoz érkezett feljelentés volt, amelynek szerzője azt kifogásolta, hogy a város egyik legnagyobb és legfontosabb egyesületében, az Ipartársulatban a hivatalos nyelv továbbra is a magyar. A polgármester érvelése hasonló, mint a közigazgatás esetében: fontosabb a Társulat jó működésének megőrzése, mint a román nyelv erőltetett bevezetése.
[…] Igaz, hogy az Ipartársulatban a hivatalos nyelv továbbra is a magyar.
Ennek oka, hogy jelen helyzetben, amikor a társulatnak 1600 tagja van, akik közül Sutai úr információi szerint 300 román nemzetiségű, képtelenség, hogy a román nyelvet tegyék meg hivatalos nyelvnek, amikor 1300 tag egyáltalán nem beszél románul, de fájdalom, hogy a Sutai út által említett 300, általa románnak nyilvánított tag sem érti ezen nyelvet, így ezek sem lennének képesek a román nyelvű adminisztráció vitelére.
Sokat elvesz Sutai úr panaszából, hogy csak 21 tagot talált, aki hajlandó volt aláírni panasz-levelét. A levelet aláírók többségét jól ismerjük, közülük azonban csak 4-5 beszél valamilyen szinten románul. […]
Hasonlóan nyilatkozott a Társulat jelenlegi elnöke Bölöni László is, aki amellett, hogy az egyik legkiválóbb és legbecsületesebb ember a városban, elég jól beszél románul is, és pozitívan viszonyul a román államisághoz, illetve a román lakossághoz is. Az elnök úr nyilatkozta szerint a városban nem 1600, hanem több mint 2000 független kisiparos dolgozik, a törvény azonban nem teszi kötelezővé a Társulati tagságot, csak olyan mesterségek esetén, akik összedolgoznak a hatóságokkal is. A magyar nyelvet praktikus okokból is használják, mivel minden tag beszéli e nyelvet. Az elnök úr közölte azt is, hogy eddig nem kapott felszólítást a hatóságok részéről, hogy az inasok számára az igazolásokat román nyelven állítsák ki.
Prefektus úr! Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a Mărcuș és Bölöni urak által elmondottak megfelelnek a valóságnak. A Társulat tagjainak 15%-a görög katolikus vallású, de csak most fedezték fel magukban, hogy ők valójában román eredetűek, a nyelvet azonban már apáik, nagyapáik elfelejtették.
Sutai úr próbálkozása értékelendő, de az általa javasolt eljárások veszélyesek, és tönkre tennének egy nagy jelentőségű egyesületet, ami azonban lassan, erőszak nélkül is egy román vezetés kezébe menne át fokozatosan, amikor lesz legalább 20 igazi román és értelmes tag, olyan mint pl. George Mărcuș, akik átvehetik a Társulat irányítását.
