Száz évvel a Szepesség Csehszlovákiához kerülése után egy mindössze két terembe sűrített, ezért szükségszerűen lényegre törő, de annál hatásosabb „minitárlat” várja az érdeklődőket Lőcsén, Szepes vármegye egykori székhelyén.
Az első terem a Monarchiabeli Lőcsére kalauzol bennünket, amikor a cipszer városatyák még Lőcse Budapesttel való vasúti összeköttetéséről, a színházépület felújításáról, a régi városháza kultúrpalotává alakításáról és összességében a város modernizálásáról szőttek terveket, ahogy tette ezt minden régióbeli, európai viszonylatban reménytelenül hanyatló kisváros.
A nosztalgikus képsorok között felbukkan egy-egy kávéház, néhány automobil, majd az ember nagyságúra felnagyított századfordulós képeslapok mentén haladva egy macskaköves úton a széteső Monarchiából az első csehszlovák köztársaság korszakába sétálunk, amikor néhány hónap alatt Lőcséből Levoča lett.
Ezt a bonyolult folyamatot a tárlat összeállítóinak sikerült meglehetősen komplex módon bemutatniuk. Ugyanis nemcsak az első szlovák szepesi zsupán, Ján Ruman beiktatásáról vagy az új helyi csehszlovák elit megszerveződéséről, hanem Máriássy Tibor, Szepes vármegye utolsó magyar főispánja és a magyar lakosság Csehszlovákia elleni harcias tiltakozásáról, a városházán történő 1918. decemberi fosztogatásokról is olvashatunk, mindezt pedig a több tucatnyi kiállított levéltári dokumentum is alátámasztja.
A második termet azonban kétségkívül a több mint negyven évig (1876. május 21. és 1919. augusztus 11-12. között) a vármegyeházával farkasszemet néző Honvéd-szobor ledöntésének története uralja.
Ez már csak azért is meglepő, mert a branyiszkói győzelem emlékét őrző Honvéd figurája enyhén szóval sem sarkalatos pontja a szlovák nemzeti emlékezetnek, főleg Csehszlovákia megalakulásának viszonylatában. Az, hogy itt mégis bemutatták, jelzi a kiállítás szervezőinek nyitottságát, vagy legalábbis azt, hogy a téma helyi vonatkozásait igyekeztek bemutatni, nem pedig a múlt mindenáron való nemzetiesítését tűzték ki célul egy kerek évforduló ürügyén. Persze ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az 1948-ban a Honvéd helyére kerülő Ľudovít Štúr-szobor története is felelevenedik 1918-1919 kapcsán, ami a szimbolikus térfoglalásban elért egyértelmű szlovák győzelmet sugallja a látogatónak.
A lőcsei Honvéd-szobrot egyébként 1919 tavaszán a fokozatosan berendezkedő csehszlovák hatóságok jobbnak látták ideiglenesen bedeszkázni, mivel áprilisban szokolisták egy csapata megkísérelte ledönteni. Az augusztus 11-ről 12-re virradó éjjel folyamán azonban a szlovák és cseh katonákból álló helyi szokol-csoport ismét megtámadta, s ezúttal sikeresen darabokra szedte. A helyi rendőrség később az eset kapcsán 47 lőcseit letartóztatott. Edmond Hennocque francia tábornok, aki 1919 februárjától a szlovák területek elfoglalását irányította, ígéretet tett a magyar lakosságnak, hogy az ügyet kivizsgáltatja. Még Lőcsére is elutazott, ahol a csehszlovák hivatalnokok előtt – s állítólag azok nagy felháborodására – nyilvánosan bejelentette, hogy a tettet elítéli, a bűnösöket pedig előkerítteti. Az ügy azonban Masaryk elnök amnesztiájával zárult, míg a szobor egyes részei a helyi múzeumban vészelték át a 20. századot. A rövid ö-vel írt Lőcséről szóló kiállítás 2019. május végéig látogatható.
(Fotók: Szeghy-Gayer Veronika)