Tiszteletükre több szobrot is felavattak a centenárium körüli években: például Gyulafehérváron így kapott egy-egy mellszobrot Woodrow Wilson amerikai elnök és Emmanuel de Martonne francia földrajztudós (az utóbbi Nagyváradon is), Bukarestben pedig Henri Mathias Berthelot francia tábornok. Ám Berthelot romániai kultusza korántsem korlátozódik erre az egy emlékműre, mi több, esetében nem is újkeletű jelenségről van szó.

A francia tábornok kétségkívül különleges szerepet játszott Nagy-Románia megteremtésében. Az 1861-ben született Berthelot a katonai akadémia elvégzése után először a francia gyarmatokon, Észak-Afrikában, majd Indokínában ténykedett, a világháború kirobbanása előtti időszakban pedig a vezérkarban szolgált, Joseph Joffre tábornok alatt. Miután Románia szövetségre lépett az antanttal, és 1916 augusztusában megtámadta az Osztrák-Magyar Monarchiát, ősszel francia katonai misszió érkezett Romániába, élén Berthelottal. A kezdetben 21 fős misszió létszáma idővel jócskán megnőtt, és 1917 elejére már több mint 1500 francia közkatona és tiszt szolgált az országban. A bolgár és az erdélyi fronton elszenvedett román vereségeket, majd Bukarest 1916 végi kiürítését követően – 1917 folyamán – Berthelot részt vett a Moldvába visszavonult román hadsereg újjászervezésében és modern francia és brit felszereléssel való ellátásában. Noha a központi hatalmak nyári támadásait Mărăștinél, Mărășeștinél és az Ojtoz völgyében sikerült visszaverni, az oroszországi forradalmak, majd a bolsevik hatalomátvétel és az orosz különbéke után Románia is fegyverszünetért folyamodott. 1918 májusában megszületett a központi hatalmak és Románia közötti béke, a francia missziónak így távoznia kellett.

Berthelot mellszobra a mărășești-i mauzóleum előtti emlékhelyen (a szerző felvétele) 

Berthelot azonban 1918 őszén, a háború utolsó szakaszában visszatért egy új francia misszióval, feladata pedig kiegészült a bolsevikok elleni intervenció megszervezésével. A francia tábornok sürgetésére a román vezetés újra aktivizálódott: november 9-én ultimátumot intézett a megszálló csapatokhoz, másnap pedig mozgósította a haderejét. Románia a november 3-i, padovai fegyverszünet után, de még a november 11-i compiègne-i fegyverszünet előtti utolsó pillanatban visszatért az antant oldalára.

1918 végén, a történelmi Magyarország felbomlása idején – ahogy az Ormos Mária Padovától Trianonig 1918–1920 című könyvéből kiderül – Berthelot elsősorban arra törekedett, hogy minél gyorsabban minél kedvezőbb helyzetbe hozza Romániát. Ebben nyilván a románok iránti rokonszenve is motiválta, de Franciaország geopolitikai és gazdasági érdekei is azt kívánták, hogy sürgősen biztosítva legyen az oroszországi bolsevikok elleni hadjárat hátországa. Románia pedig arra is ideálisnak tűnt, hogy később is Párizs stabil szövetségese legyen a régióban. A francia tábornok ezért erőteljesen támogatta a román térnyerést, és nemritkán a térségben tevékenykedő többi francia katonatiszttel is szembement, ha ezt látta célravezetőnek. 1918. december közepén engedélyt adott, hogy a román hadsereg átlépje a Maros vonalán húzódó, a belgrádi katonai konvencióban rögzített demarkációs vonalat, majd lehetővé tette Kolozsvár román megszállását is. Bár az év végén egy új magyar–román demarkációs vonalról is megállapodott Apáthy István kelet-magyarországi főkormánybiztossal, a román csapatok azzal nem sokat törődve haladtak tovább nyugat felé. Berthelot gyakorlatilag teljesen magáévá tette a román álláspontot: azt egyrészt összhangban lévőnek látta a francia érdekekkel, másrészt Magyarországot hazája ellenségének – német szövetségesnek – tartotta, harmadrészt pedig feltehetően a román nemzeti egységtörekvéseket is jogosnak vélte. Erre utalnak azok a sorai is, amelyeket Dumitru Preda román történész idézett Berthelot egyik, Iuliu Maniunak, az erdélyi román Kormányzótanács elnökének írt leveléből, miután 1918/1919 fordulóján a tábornok körutat tett Erdélyben: „A hegyeken túli [értsd: erdélyi] románok közötti tartózkodásom meggyőzött róla, hogy a lelkük ugyanaz, mint a bukaresti és iași-i románoké.” Ennek megfelelően szorgalmazta, hogy Párizs járuljon hozzá a román csapatok előrenyomulásához a Királyhágón túli területekre is – ami ugyanakkor azt is elárulta, hogy a tábornokot egyáltalán nem foglalkoztatta Magyarország és a válságban lévő Károlyi-kormányzat helyzete. Noha a román hódítás folytatására csak 1919 áprilisában került sor – már a Magyarországi Tanácsköztársaság ellenében –, Berthelot Románia melletti kiállása és támogatása nagymértékben elősegítette, hogy Bukarest viszonylag rövid idő alatt birtokon belülre kerüljön Erdélyben és magabiztosabban léphessen fel igényei érvényesítéséért.

Talán nem meglepő, hogy a román elit mindezért rendkívül hálás volt a francia tábornoknak. Érdemeit több magas rangú kitüntetéssel és tiszteletbeli román állampolgársággal ismerték el, részt vett az 1922-es gyulafehérvári koronázási ünnepségen, majd egy birtokot is kapott a Hunyad megyei Alsófarkadinon (az egykori Lónyay-Nopcsa kúriával együtt), mi több, a falu még a tábornok nevét is felvette. 1926-ban a Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választották Berthelotot, aki végrendeletében az akadémiára hagyta romániai ingó- és ingatlan tulajdonát, beleértve a kúriát is. Utoljára 1930-ban járt Romániában, a következő év elején ugyanis elhunyt. Halálát Románia is meggyászolta.

Ahogy arra Bene Krisztián is rámutatott tanulmányában, a francia tábornok kultusza az államszocializmus első időszakában elhalványult, és 1965-ben még a Hunyad megyei községet is Unirea-ra (Egyesülés) nevezték át, ám később felelevenítették, az 1989-es fordulat után pedig újra kibontakozhatott. Az egykori Alsófarkadin lakói is kezdeményezték, hogy községük kapja vissza a tábornok nevét, amiről 2000 végén népszavazást is tartottak. A szavazáson részt vevők közel 92%-a fejezte ki ebbéli óhaját, így a községet jelenleg is General Berthelot-nak hívják. De utca viseli a nevét Bukarest és Iași belvárosában is, a moldvai nagyvárosban pedig mellszobra is van, amely a tábornok által 1927-ben ültetett tölgyfa, valamint a háború idején francia katonai kórházként működő „Notre Dame de Sion” katolikus oktatási intézmény épülete közelében áll. Berthelot mellszobra a dél-moldvai Mărășești katonai emlékhelyén is helyet kapott, több román főtiszt emlékműve között.

A szermekeknek írt kétnyelvű kiadvány borítója (forrás)

Számos munka jelent meg román nyelven a tábornok romániai és erdélyi ténykedéséről – például a beszédes című Berthelot tábornok – egy francia román szívvel, Berthelot 1916–1919 közötti naplója és levelezése, a Henri M. Berthelot tábornok és a románok c. kötet, de megjelent róla egy gyerekeknek szánt kétnyelvű rajzos kiadvány is (Henri Mathias Berthelot, Románia barátja). 2017-ben pedig a népszerű Historia ismeretterjesztő történeti magazin jelentkezett egy különszámmal, amelynek fókuszában a francia katonai misszió és Berthelot tábornok állt. 

A Berthelotnak szentelt Historia-különszám (forrás: Historia.ro)

A 2018-as centenáriumi évben több alkalommal is megemlékeztek Berthelotról Romániában. A Román Akadémia június 14-én, Bukarestben egy ünnepi rendezvényt tartott, amelyen a román tudományos és közélet számos szereplőjén, illetve diplomatákon kívül a francia nagykövet is részt vett. A megemlékezést megnyitó akadémiai elnök, Ioan-Aurel Pop szerint a „románok barátja, a Románia által adoptált” Henri Mathias Berthelot tábornok „segített felépítenünk Romániát, és mellettünk állt az első pillanattól, 1916-tól egészen Románia határainak megalkotásáig az első világháborút követően.” Pop és a nagykövet után felszólalt még – többek közt – Răzvan Theodorescu, az akadémia alelnöke, Aurel Ardelean, az aradi Universitatea de Vest „Vasile Goldiș” elnök-rektora, valamint Liliana Țuroiu, a Román Kulturális Intézet elnöke.

A Román Nemzeti Bank ezüst tízlejese Berthelot portréjával és kúriájával (forrás: www.bnr.ro)

Ezt követően bemutatták a Berthelotnak szentelt bélyegsort, az emlékére kiadott ezüstérmét, majd első ízben átadták – Jean-Noël Grandhomme francia történésznek – az akadémia „Henri Mathias Berthelot tábornok” díját, amelynek a létrehozását végrendeletében még maga a francia katonatiszt kezdeményezte. A program egy, Berthelot 1916–1918 közötti romániai ténykedését ismertető kiállítás megnyitóját is magában foglalta, végül pedig korabeli egyenruhákba öltözött hagyományőrzők katonai ceremóniájával zárult az akadémia belvárosi székháza előtt. Az előadások szövegei a Román Akadémia folyóiratában, az Academica 2018/7–8-as számában publikált, Franciaországnak és Berthelotnak szentelt centenáriumi blokkban is napvilágot láttak.

A Berthelot tábornokot ábrázoló bélyegek (forrás: Romfilatelia.ro)

A következő hónapokban a tábornokról elnevezett dél-erdélyi községben is sor került több megemlékezésre. Az ugyancsak a Román Akadémia szervezésében megtartott júliusi rendezvény során a bukarestihez hasonló programot Berthelot mellszobrának megkoszorúzása és egy kisebb katonai parádé egészítette ki.

A Hunyad megyei településen is több rendezvényt tartottak (forrás: a Román Akadémia facebook-oldala)

A szeptemberi tudományos szimpózium a Henri Mathias Berthelot tábornok nyomában Romániában címet viselte. A különféle akadémiai intézetekből érkezett történészek és helyi szakemberek a tábornok háború alatti szereplése mellett a Berthelot-kúria történetére is kitértek, amelyben 2010-ben avatták fel a Román Akadémia „»Hátszeg vidéke – Retyezát« fenntartható fejlődés központja” nevű kutatóintézetét. De néhány nappal a „Nagy Egyesülés” századik évfordulója előtt is tartottak egy rendezvényt Berthelot egykori Hunyad megyei birtokán, amelyen bemutatták a már említett – Berthelot tábornok – egy francia román szívvel – című kötetet is.

A centenáriumi ünnepségek részeként vetítették le 2018 decemberében a londoni francia intézetben a Trinitas TV Henri Mathias Berthelot tábornok – csata Romániért című dokumentumfilmjét. A tábornokról szóló több mint egyórás produkcióban Ioan-Aurel Pop akadémiai elnök és Adrian Cioroianu történész-diplomata is megszólalt.

A tábornokról készült dokumentumfilm (forrás)

2018. december 10-én, Bukarest belvárosában a Berthelot-ról elnevezett utca és a Luigi Cazzavillan utca találkozásánál, egy kis terecskén leplezték le egy kisebb katonai ceremónia közepette a tábornok egészalakos szobrát. Bár Elena Nucă bronzból készült alkotása az időre megvalósult centenáriumi emlékművek közé tartozott, az eseményről a Scena9 nevű kulturális folyóiratban kissé ironikusan beszámoló szerző nem mulasztotta el megjegyezni, hogy „Bukarest legújabb szobra” 400 ezer eurójába került az adófizetőknek.

Noha a „Nagy Egyesülés” román nemzeti narratívája nagy hangsúlyt helyez rá, hogy Nagy-Románia nem a nagyhatalmak ajándéka volt, hanem elsősorban a román nemzet saját teljesítményének, áldozathozatalának köszönhetően született meg 1918–1920 között, a románok mégsem voltak hálátlanok azoknak, akik támogatták a nemzeti ügyüket. Egyértelműen ezt tanúsítja Berthelot kultusza is. Ioan-Aurel Pop ugyan az egyik beszédében úgy fogalmazott, hogy már kevés ember gondol rá valóságos személyként, ám a francia tábornok 2018-ban – az intenzív centenáriumi kampány eredményeképpen – jó eséllyel visszakerült a román történeti tudatba. 

Zahorán Csaba