2018. április 4. szerda, 09:34
Csehszlovákia, 100 éves évforduló, 1918, Prága, Pozsony
„Csehszlovákia kezdetben valószerűtlen projektje hogyan vált olyan valósággá, amely kihatott az új országban élő milliók életére.”

Az áprilisiban Pozsonyban, majd ősszel Prágában megnyíló kiállítás készítői azt a kérdést tették fel, hogy az újonnan született Csehszlovákia lakosai hogyan alakították, miképp fogadták el fokozatosan az új államot, hogyan azonosultak vele – vagy épp ellenkezőleg, hogyan határozták meg önmagukat vele szemben. Mindezekből a viszonyulásokból ugyanis végül összeállt az ország története, amely az ő életükre és történetükre is visszahatott.

A kiállítás alapkoncepciójának középpontjában így a Csehszlovákia történetét alakító konkrét emberi sorsok állnak, ezért magánszemélyek emlékeire, család- és élettörténetére is épül (naplók, fényképek bemutatása révén).

A két nemzeti múzeum (a prágai Nemzeti Múzeum és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum) és a két ország kulturális minisztériumának közös projektjének lényeges részét alkotják majd a cseh–szlovák kapcsolatok 1918 és 1992 között, vagyis Csehszlovákia fennállása idején, kitérve az előzményekre és az ország felbomlása utáni időszakra is. A kiállítás célja, hogy a csehek és szlovákok államának történetén belül bemutassa mindazt, „ami a két nemzetet összekötötte, és ami elválasztotta”, és hogy végül mi vezetett az ország szétválásához 1992-ben. A kiállítás bevezetőjének fókuszában Csehszlovákia politikatörténete lesz, amit tematikus részek követnek majd a nemzetiségi kérdésről, az egyházakról, a szabadidő eltöltéséről, a közlekedésről, populáris kultúráról, gazdaságról, művészetről és egyéb kérdésekről. Az elképzelések szerint olyan témák is megjelennek, mint a sorkatonai szolgálat gyakorlata, amely során a cseheket Szlovákiába, a szlovákokat pedig Csehországba küldték vagy például a szlovák popzene csehországi karrierje.

A két nemzeti múzeum vállalkozása egy még nagyobb kezdeményezés részét alkotja, amelyben további intézmények vesznek még részt: a morvaországi és sziléziai tartományi múzeumok, a prágai és a pozsonyi hadtörténeti intézetek, valamint a Cseh Tudományos Akadémia. A kiállítás a pozsonyi várban mutatkozik be április 27-én, majd átszállítják Prágába, ahol Csehszlovákia kikiáltásának századik évfordulóján nyílik meg.

A Cseh–szlovák/Szlovák–cseh kiállításon bemutatják több olyan, külföldön található dokumentum eredetijét is, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszottak Csehszlovákia történetében, és először lesznek megtekinthetők a két országban. A szervezőknek sikerült megszerezniük például az 1918-as pittsburghi egyezményt Pittsburghből, a versailles-i, Saint-Germain-i és trianoni ratifikációs szerződéseket Párizsból, valamint Berlinből az 1938-as müncheni szerződés eredetijét, az 1938-as bécsi döntés jegyzőkönyvét és a német megszállást elismerő 1939-es Hácha–Hitler jegyzőkönyvet.

A kiállítás kétnyelvű honlapján gyűlnek „a hónap kiállítási tárgyai” is. Ezek között megtalálható Csehszlovákia első államfője, Tomáš Garrigue Masaryk elnöki zászlója. A zászlót Masaryk elnök 1920. március 7-én, hetvenedik születésnapjára kapta szülővárosa, a délkelet-morvaországi Hodonín polgáraitól, akik saját kezükkel varrták. Mivel akkor még nem volt kész a „hivatalos“ elnöki zászló – amely jelzi, hogy az államfő épp az országban tartózkodik –, egy ideig ez a jelkép lobogott a prágai vár fölött. 

Itt van továbbá a liptószentmiklósi határozat eredetije is, amelyet a szlovák szociáldemokraták kezdeményezésére 1918. május 1-jén, Liptószentmiklóson (ma Liptovský Mikuláš) megtartott gyűlésen fogalmaztak meg. A dokumentum a szlovák politikusok aktuális követeléseit tartalmazza: a békekötés mellett szerepelt benne az Osztrák-Magyar Monarchia népei önrendelkezési jogának elismerése, az általános és titkos választójog bevezetése, valamint a sajtószabadság, de először jelenik meg nyilvánosan a szlovák politikai képviselők részéről a közös – csehszlovák – állam létrehozásának igénye is.    

A kiállítás szervezői – a koncepciónak megfelelően – a „közemberek” történeteinek integrálására is törekednek, amit különféle felhívásokkal és versenyekkel próbálnak átültetni a gyakorlatba. Például arra buzdítják a honlapra látogatókat, hogy kapcsolódjanak be olyan, a birtokukban lévő tárgyakkal, amelyek valamilyen módon Csehszlovákiához kötődnek, és felidézik, „megtestesítik” az egykori országot és annak történetét. A kiállítás honlapján már számos tárgy és története megjelent.

Cigarettatárca a két világháború közötti Csehszlovákia térképével.

Egy vasútmodellekhez használt, az ország cseh felén akkoriban nehezen beszerezhető szlovák transzformátor.

Egy „Tanár nélkül magyarul egy hét alatt” nyelvkönyv, amely egy, az 1930-as években Nagyszombatban szolgáló cseh csendőr számára bizonyult hasznosnak.

De az iskolákat is bevonják: a „Család, mesélj!” című verseny keretében a cseh és szlovák tanulóknak a közös ország időszakából származó, látszólag közönséges tárgyak történetét és tulajdonosaik sorsát kellett felderíteniük. A családtagokkal vagy ismerősökkel folytatott beszélgetések célja a korabeli életmód megismerése és az elfeledett családi történetek feltárása volt. A még tavaly ősszel meghirdetett és nemrég lezárult programban Csehországból 20 általános és 7 középiskola vett részt, összesen 62 csapattal és vagy 1000 diákkal, Szlovákiából pedig 5 általános és 7 középiskola, 12 csapattal és 400 diákkal. A Cseh–szlovák/Szlovák–cseh kiállítás szerzői azóta eredményt is hirdettek, egy-egy győztessel Csehországból és Szlovákiából. A nyertes dobříši cseh csapat „Retro, avagy mit dobtak mi majdnem a nagyszülők” című kiállításához saját honlapot is készített, míg Szlovákiában Malacky gimnáziumának csapata szerezte meg az első helyet. A két csapat júniusban egy kétnapos workshopon találkozik egymással, amely során egyúttal a pozsonyi kiállítást is megtekinthetik.

Az egyes tervezett részkiállítások közül érdemes megemlíteni a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria „Csehszlovák márka” nevű kiállítását, amely 2018 szeptembere és novembere között a cseh és szlovák vizuális kultúra összekapcsolódásának jelenségét tárja fel egy konkrét művész (pl. a neves szlovák építész és néprajzkutató, Dušan Samuel Jurkovič) vagy művészcsoport bemutatásán keresztül. A brünni Morva Tartományi Múzeum „Made in Czechoslovakia” kiállítása pedig 2018 októberétől a Morvaország és Szlovákia közötti, 19–20. századi történeti és kulturális kapcsolatokat tekinti át, míg a Sziléziai Tartományi Múzeum „Szilézia és Ostrava vidéke 1918–1938” a prágai kiállítást folytatja majd a régió sajátosságainak ismertetésével.    

Forrás: http://cesko-slovensko.eu/

 

Twitter megosztás Google+ megosztás