„Ezek a térképek méretük és ritkaságuk miatt eddig jobbára nem voltak elérhetőek teljes terjedelemben a világhálón. A térképek jellemzően két nagy hullámban, az első világháborút követő béketárgyalásokra és a második világháború időszakában lezajlott revíziós tárgyalásokra készültek a különböző delegációkat segítő, sokszor kéziratos háttéranyagként.”

Richard Engelmann: Sprachminderheiten im Gebiete der ehemaligen Österreich-ungarischen Monarchie (ohne Bosnien-Hercegovina). 1:200 000. Bécs, 1919, Militärgeographisches Institut. 92 szelvény, egyenként kb. 57 × 38 cm. (A georeferált térkép itt érhető el.)

Sorozatunkban az első világháború után kialakult Köztes-, illetve más felosztás szerint Közép- vagy Kelet-Közép-Európa egyes részeiről készült részletes, nagyméretű, sokszelvényes etnikai térképeket adunk közre georeferált formában, oly módon, hogy a teljes térkép-sorozatok valamennyi elérhető lapja egymás mellett, egyidőben látható. Ezek a térképek méretük és ritkaságuk miatt eddig jobbára nem voltak elérhetőek teljes terjedelemben a világhálón. A térképek jellemzően két nagy hullámban, az első világháborút követő béketárgyalásokra és a második világháború időszakában lezajlott revíziós tárgyalásokra készültek a különböző delegációkat segítő, sokszor kéziratos háttéranyagként. Maguk a térképek az Arcanum Adatbázis Kft. által működtetett mapire.eu oldalon, míg az első világháborút követő béketárgyalásokhoz köthető térképek leírásai a Trianon 100 MTA Lendület Kutatócsoport, a második világháború időszakában készült térképek leírásai pedig az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet Közép-európai Horizontok blogján lesznek elérhetőek. A georeferálást Timár Gábor, míg az egyes térképek kutatását és leírását Segyevy Dániel végezte.

A saint-germaini békeszerződés1 a Párizs környéki békék sorába illeszkedve zárta le az első világháborút az antant-hatalmak és Ausztria között 1919. szeptember 10-én. A Monarchia „osztrák fele”, „Ciszlajtánia” valójában több különböző területből tevődött össze. Az első világháború utolsó napjaiban számos nemzetiség deklarálta elszakadását a háborúból vesztesen kikerülő OsztrákMagyar Monarchiától, I. Károly osztrák császár (IV. Károly magyar király) lemondott a császári trónról, 1918 novembere folyamán Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország is kikiáltotta a köztársaságot, ezen események nyomán pedig a császárság, illetve királyság intézménye is megszűnt. A későbbi Osztrák Köztársaság előzményeként megalakult a Német-ausztriai Köztársaság (Republik Deutschösterreich) Ciszlajtánia németajkú területeit foglalta magában. Az államalakulat vezetőinek elsődleges célja volt a Németországgal való egyesülés, ez azonban nem sikerült, a pár hónappal később aláírt osztrák és német békeszerződések ezt kifejezetten meg is tiltották.

Szabadtéri centenáriumi kiállítás Bécsben, a Heldenplatzon, 2018 őszén (A szerző saját felvétele)

 

A bejegyzés alapjául szolgáló térképet az Osztrák Statisztikai Hivatalban szerkesztették néhány példányban, Richard Engelmann vezetésével 1919 nyarán. A térkép 92 szelvényen dolgozta fel az egykori Monarchia területének anyanyelvi megoszlását az 1910-es népszámlálás alapján. A térkép szelvényezése az 1:200 000-es méretarányú Közép-Európa általános térképének szelvényein alapul. A térképsorozat az osztrák békedelegáció anyagainak részét képezte, azonban a béketárgyalásokon azt végül nem tudták bemutatni. A térképről a modern szakirodalomban nem találunk túl sok információt, Ingrid Kretschmer2 és Petra Svatek3 foglalkoztak a térképpel néhány mondat vagy bekezdés erejéig.

A georeferált térkép itt. Lelőhely: Humboldt Universität zu Berlin Geographisches Institut Kartensammlung B-2253-333-02.

 

A kevés példányban fennmaradt térkép néhány példánya Bécsben, illetve Berlinben érhető el. A georeferált berlini példány érdekessége, hogy a Humboldt Egyetem Földrajzi Intézetének térképtárában található, ahova Albrecht Penck jóvoltából került. Penck 1911-ig a Bécsi Egyetemen dolgozott, azonban ezekben az években már Berlinben tanított, illetve a Berlini Oceanográfiai és Földrajzi Intézet igazgatója is volt. Ebben a minőségében ő maga is szerkesztett, illetve koordinálta egy nagyon hasonló, sokszelvényes etnikai térképmű megszerkesztését – ez a későbbi német–lengyel határvidék etnikai viszonyait mutatta be,amelyet rövidesen szintén közreadunk a Mapire felületén, georeferált formában.

A térkép ábrázolási megoldásai meglehetősen egyediek. Az anyanyelvi adatok tekintetében a térkép nem ad teljes képet, ráadásul – bár meghatározott logika vezeti – meglehetősen mozaikos is: az egykori Monarchia területének Magyar Királysághoz tartozó felében csak a német kisebbséget, míg a Monarchia osztrák felében csak Német-Ausztria területén és csak a nem német anyanyelvű kisebbségeket ábrázolták, a többi egykori osztrák fennhatóságú területen pedig semmilyen anyanyelvi adatot nem tüntettek fel.

Richard Engelmann: Sprachminderheiten im Gebiete der ehemaligen Österreich-ungarischen Monarchie (ohne Bosnien-Hercegovina) 1919. (jelmagyarázat) Lelőhely: Humboldt Universität zu Berlin Geographisches Institut Kartensammlung B-2253-333-02

 

A térkép szerkesztője az adott település nevét valamilyen módon aláhúzta (pontozott, pontozott-szaggatott, szaggatott vagy folyamatos aláhúzás), a településnév mögé vagy alá pedig százas értékre kerekítve megadta az adott kisebbség abszolút létszámát. Az aláhúzás és a számértékek színe az adott kisebbséget jelölte (piros: német a Magyar Királyság területén; lila: cseh vagy szlovén kisebbség Német-Ausztriában; barna: olasz kisebbség német-Ausztriában), az aláhúzás típusa pedig az adott kisebbségnek az adott településen belüli arányát sávos rendszerben kifejezve (pontozott vonal: 10% alatti számarány; pontozott-szaggatott vonal: 10-20%-os számarány; szaggatott vonal: 20-50%-os számarány; folyamatos vonal: 50% feletti számarány). Mivel a sávok határait meglehetősen egyenlőtlenül határozták meg, ez a módszer a kisebb számarányú kisebbségek képi felülreprezentálódását eredményezi, hiszen képileg az 51%-os arány is ugyanannyinak tűnik, mint a 100%-os arány, míg a kisebb értékeknél differenciáltabb az ábrázolás, ráadásul a feliratok között méretbeli különbség sincs. A piros szín alkalmazása miatt ez a megoldás különösen a magyar területek német kisebbségeinél szembeötlő, kivált Burgenland esetében. 

A Ragusa-szelvényt, mivel teljesen külön áll a többi, egymással összefüggő szelvénytől, nem georeferáltuk, de itt közreadjuk.

Richard Engelmann: Sprachminderheiten im Gebiete der ehemaligen Österreich-ungarischen Monarchie (ohne Bosnien-Hercegovina) 1919. Ragusa-szelvény. Lelőhely: Humboldt Universität zu Berlin Geographisches Institut Kartensammlung B-2253-333-02.

Segyevy Dániel (Lipcsei Egyetem, Graduate School for Global and Area Studies, Lipcse; NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet, Budapest)

 

A térkép-sorozat digitalizálásáért és a digitális másolatok rendelkezésre bocsátásáért szeretnék köszönetet mondani Gerd Schillingnek, a Humboldt Egyetem Földrajzi Intézet Térképtára vezetőjének.

1: A saint-germaini békeszerződés szövege, lelőhelye: Centre des Archives diplomatiques du ministère des Affaires étrangères, Párizs, Traité de paix entre les puissances alliées et associées et l'Autriche (dit "Traité de Saint-Germain"), accord signé ou adopté le 10/09/1919.

2: Kretschmer, Ingrid: Frühe ethnographische Karten Südosteuropas aus Wien. In: Zentai László – Győrffy János – Török Zsolt Győző (Szerk.): Térkép – tudomány : tanulmányok Klinghammer István professzor 65. születésnapja tiszteletére. Studia Cartologica 13. 2006. 259–266.

3: Svatek, Petra: Ethnic cartography and politics in Vienna,1918–1945. In: British Journal for the History of Sience, 2018 március, 99–121.

4: Heyde, Herbert: Karte der Verbreitung von Deutschen und Polen längst der Warthe-netze-Linie und in Westpreußen. Berlin, Universität Berlin, 1919, Geographisches Institut. 43 szelvény, egyenként átlagosan 33 × 38 cm.

Twitter megosztás Google+ megosztás